Talán mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érezzük, a párunk egy kicsit háttérbe szorul a gyermek mellett. Sokszor követem el ezt a hibát, hogy nap mint nap a gyereket helyezem előtérbe (ami önmagában nem hiba, hiszen így a normális), este pedig nem szánok elég figyelmet a páromra. Sokszor veszekedtünk azon, hogy úgy érezte mióta gyerek van, ő eléggé háttérbe szorul, aminek az az oka, hogy estére én hullafáradt leszek, ő viszont azt várná el, hogy ugyanúgy, mint régen, teljes odafigyeléssel hallgassam a mondandóját, lelkesedjek az ötleteiért, és még ugye ott a szex téma is... Hát igen... Csakhogy ezt sokszor iszonyat nehéz megtenni, mert amikor teljes végkimerüléstől szenvedsz, ugyanis már egy hete kétóránként kelsz a fogzó, esetleg hasfájós babádhoz (vagy amikor már idősebb totál leszívja az összes energiádat a nap végére), szíved szerint csak bezuhannál az ágyba, és másnap reggelig meg sem moccannál. Sajnos ezt nem mindig tehetjük meg, akármilyen fáradtak is vagyunk, mert a végén tényleg teljesen el fogjuk hanyagolni a párunkat. Apának lenni is ugyanolyan nehéz, mint anyának. Miután apa hazaért a munkából, anya elvárja tőle, hogy na végre itthon van, segítsen egy kicsit a gyerekkel, ameddig elintézzük néhány fontos teendőnket, amit esetleg a gyerkőc mellett nem tudtunk megoldani, vagy egyszerűen csak némi pihenőidőt szeretnénk magunknak. Ő is ugyanolyan fáradt (főleg ha fizikai munkát végez egész nap), jobb esetben mégis megteszi azt, amire kérjük, még jobb esetben minden ellenkezés és mérgelődés nélkül :) Mégis kíván minket nőket, és szeret minket minden egyes nap, akármilyen házisárkányok is vagyunk néha a kimerültség miatt. Ezért néha jól esik érte kicsit megerőltetni magunkat (a végén még talán meg is jön a kedvünk a szexhez), és megtenni érte azt, amire ő vágyik. Ha csak beszélgetni akkor azt, ha meghallgatni a munkahelyi problémáit akkor azt, ha lelkesedni a legújabb ötletéért, akkor azt, ha pedig szexelni, akkor azt. Persze nem azt mondom, hogy soha ne mondjunk nemet, hiszen néha önzőnek is kell lenni, mi is csak emberek vagyunk, néha a saját vágyainkat kell nézni, és tudni kell nemet mondani, de ha két ember megtalálja az egyensúlyt, akkor működni fognak a dolgok minden téren.

Szóval anyukák, attól mert gyerek van, ne felejtsük el, hogy NŐK, és FELESÉGEK is vagyunk, és a gyermekünk mellett egy párunk is van, akinek néha ugyanúgy vannak szükségletei, mint a gyerkőcnek, vagy akár nekünk, saját magunknak :) Nekünk sem esne jól, ha ő fáradtan hazaérne a munkából, és minden egyes közeledésünket (akármilyen nemű is legyen az) teljes mértékben, élből visszautasítani. Adni, és kapni ugyanolyan fontos, találjuk meg az egyensúlyt az anyaság, és feleségszerep között :)