Mindent az anyaságról

2015\06\08

Párkapcsolat és gyermek

Talán mindenkinek ismerős az az érzés, amikor úgy érezzük, a párunk egy kicsit háttérbe szorul a gyermek mellett. Sokszor követem el ezt a hibát, hogy nap mint nap a gyereket helyezem előtérbe (ami önmagában nem hiba, hiszen így a normális), este pedig nem szánok elég figyelmet a páromra. Sokszor veszekedtünk azon, hogy úgy érezte mióta gyerek van, ő eléggé háttérbe szorul, aminek az az oka, hogy estére én hullafáradt leszek, ő viszont azt várná el, hogy ugyanúgy, mint régen, teljes odafigyeléssel hallgassam a mondandóját, lelkesedjek az ötleteiért, és még ugye ott a szex téma is... Hát igen... Csakhogy ezt sokszor iszonyat nehéz megtenni, mert amikor teljes végkimerüléstől szenvedsz, ugyanis már egy hete kétóránként kelsz a fogzó, esetleg hasfájós babádhoz (vagy amikor már idősebb totál leszívja az összes energiádat a nap végére), szíved szerint csak bezuhannál az ágyba, és másnap reggelig meg sem moccannál. Sajnos ezt nem mindig tehetjük meg, akármilyen fáradtak is vagyunk, mert a végén tényleg teljesen el fogjuk hanyagolni a párunkat. Apának lenni is ugyanolyan nehéz, mint anyának. Miután apa hazaért a munkából, anya elvárja tőle, hogy na végre itthon van, segítsen egy kicsit a gyerekkel, ameddig elintézzük néhány fontos teendőnket, amit esetleg a gyerkőc mellett nem tudtunk megoldani, vagy egyszerűen csak némi pihenőidőt szeretnénk magunknak. Ő is ugyanolyan fáradt (főleg ha fizikai munkát végez egész nap), jobb esetben mégis megteszi azt, amire kérjük, még jobb esetben minden ellenkezés és mérgelődés nélkül :) Mégis kíván minket nőket, és szeret minket minden egyes nap, akármilyen házisárkányok is vagyunk néha a kimerültség miatt. Ezért néha jól esik érte kicsit megerőltetni magunkat (a végén még talán meg is jön a kedvünk a szexhez), és megtenni érte azt, amire ő vágyik. Ha csak beszélgetni akkor azt, ha meghallgatni a munkahelyi problémáit akkor azt, ha lelkesedni a legújabb ötletéért, akkor azt, ha pedig szexelni, akkor azt. Persze nem azt mondom, hogy soha ne mondjunk nemet, hiszen néha önzőnek is kell lenni, mi is csak emberek vagyunk, néha a saját vágyainkat kell nézni, és tudni kell nemet mondani, de ha két ember megtalálja az egyensúlyt, akkor működni fognak a dolgok minden téren.

Szóval anyukák, attól mert gyerek van, ne felejtsük el, hogy NŐK, és FELESÉGEK is vagyunk, és a gyermekünk mellett egy párunk is van, akinek néha ugyanúgy vannak szükségletei, mint a gyerkőcnek, vagy akár nekünk, saját magunknak :) Nekünk sem esne jól, ha ő fáradtan hazaérne a munkából, és minden egyes közeledésünket (akármilyen nemű is legyen az) teljes mértékben, élből visszautasítani. Adni, és kapni ugyanolyan fontos, találjuk meg az egyensúlyt az anyaság, és feleségszerep között :)

párkapcsolat

2015\06\05

Szobatisztaság

Sziasztok!

Jelenleg a bilizés témaköre foglalkoztat, ugyanis nemrég értük el ezt a fejlődési szintet, ha szabad így fogalmaznom. Az az egy biztos, kitartó munka szükséges hozzá mind a gyermek, mind a szülő részéről. Először is hadd kezdjem egy érdekességgel, amit egy könyvben olvastam, hátha valakinek ez lesz a tuti bevált módszer. :)

Tracy Hogg, A suttogó mindent megért című könyvében olvastam ezt a módszert (imádom ezt a sorozatot, nagyon sok hasznos tanáccsal látott már el a gyereknevelés területén). Ő három részre osztja a szobatisztaság kezdését. Az első a korai kezdés, amit 9 hónapos korban kell szerinte elkezdeni. A második (ezzel fogok bővebben foglalkozni, hiszen minket pont ez a szakasz érint) a 16 és 23 hónapos kor közötti kezdés, a harmadik pedig a kétéves kor után. Annyit hozzáfűznék az utolsó szakaszhoz, hogy azt nem javasolja, pontosabban annyi a gond vele, hogy ilyenkor a gyermek már igencsak a dackorszakban van, ami némileg megnehezíti a dolgunkat. Szóval a 16 és 23 hónapos kor közötti kezdés a legideálisabb, mert akkor a gyerek már nagyjából érti is, hogy miről szól a fáma, illetve ebben a korban még azon van, hogy a kedvünkben járjon. :) Szerinte úgy kell nekiállnak ennek a feladatnak, hogy először egy pár hétig reggel, ébredés után rögtön ültessük rá a bilire/wc-re a gyereket, hogy ez is a reggeli rituálé részévé válljon. Soha ne üljön többet a bilin, mint öt perc. Ha sikerül valamit produkálnia, akkor határtalan örömmel, ujjongások közepette dícsérjük agyon a gyereket, hogy lássa, ez mennyire jó dolog. Napközben legyen rajta pelus, de minden ivás után 20 perccel, illetve étkezések után amikor gyanítható, hogy kakilni készül, szintén ültessük a bilire. Végül este fürdés előtt is bilizzen. Fontos, hogy a kézmosás rituáléja se maradjon ki a bilizés után. A pelust akkor ajánlja levenni, amikor már legalább egy hétig sikerül folyamatosan a bilibe pisilni és kakilni. Kihangsúlyozza a türelmet, a kitartást, a következetességet, és hogy ne siettessük a gyereket. Röviden ennyi ennek a módszernek a lényege.

Akkor most nézzük, hogyan is csináltuk mi :) A baj ott kezdődött, hogy én nagyon szerettem volna, ha egyből wc-szűkítővel, a wc-be intézi a dolgát, legalább ezzel könnyítse meg a dolgomat. Hát persze nem. Két héten át próbálkoztam, hogy valamit sikerüljön elérni, de még egy nyamvadt pisit sem kaptam. Na jó, mondtam ez így nem fog menni. Vettünk egy bilit. Na ez már félsiker volt, néha-néha sikerült bele pisilni, vagy ha épp elkaptam, belekakilni. Azonban a pelus miatt se megfigyelni nem tudtam, hogy milyen időközönként kell pisilnie, illetve ameddig rajta volt, addig semmi késztetést nem mutatott a bilizés utáni vágyra. Ezért gondoltam egy merészet, és a reggeli bilizés után egyből bugyikát adtam rá egész napra, és próbáltam figyelni, mikor kell pisilnie, valamint úgy döntöttem, hogy másfél óránként elviszem a bilire. Na ez bevált, szinte óramű pontossággal pisilt másfél óránként (most már 2 órát bír ki), a kaki többször bement, mert az mindig változó volt, de türelmesen elmagyaráztam neki hogy ilyenkor szólni kell, megmutattam neki hogy milyen lesz a bugyija ha abba kakil.Utána már a wc-vel sem volt gond, oda is bármikor tudtam vinni. Így közel két-három hét alatt eljutottunk odáig, hogy ha nem hosszú útra megyünk, akkor már az utcára sem kell rá pelus, és 90%-ban szól, ha pisilnie kell, a kakinál pedig már mindig. Most már csak éjjelre van pelus, épp most hagytuk el a délutáni alvásnál is. Ez így nekünk sokkal könnyebb volt, mint ha a pelusban kellett volna figyelgetnem, hogy mikor, milyen időközönként pisil/kakil. :) És ami még fontosabb, hogy így neki sem volt olyan kényelmes dolga, kicsit oda kellett figyelnie a dolgokra, ami aztán meghozta a várva várt sikert. :)

Kitartást, és sok sikert a bilire szoktatáshoz! :)

 

szobatisztaság

süti beállítások módosítása